|
Az én szívem kis óra
Szeretet a rugója
Mindig csak azt ketyegi:
ÉDESANYÁT SZERETI. Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. (Móra Ferenc)
Édesanyám drága, mit adjak ma néked, mivel mutassam meg, hogy szeretlek Téged? Semmim sincsen, csak szerető szívem, Te vagy a mindenem! Amíg élek, el nem hagy az én szeretetem
Anyák napja jött el ma, oly boldog sok jó anya. Lesi, várja léptemet, gyermekén hogy segíthet. Köszönöm én jó anyám, hogy így vigyázol reám. Hogyha Téged bánat ér, vigasztalunk mindenért! Köszönöm, Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az édesanyámat!
Édesanyám drága, mit adjak ma néked, mivel mutassam meg, hogy szeretlek Téged? Semmim sincsen, csak szerető szívem, Te vagy a mindenem! Amíg élek, el nem hagy az én szeretetem. Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.
|
